Továbbmegyünk, az volt a célom, hogy kiosszam a lelkitársamat, de inkább azoknak segítek, akik hason

Mindkét tenyereteket tegyétek össze szabályosan , s a lelkitársatoké meg mondjuk így: A két imára kulcsolt kéz, egy keresztet legalább adjon ki, majd mondjatok köszönetet a Szentháromságnak. Sokan erre képtelennek érzik magukat, inkább könnyebb a másikban a hibát keresni, de ha a hibát látjátok, próbáljátok a hibában is legalább három javatokra válót felfedezni. Tudom ez még nehezebb, de akiknek hasonló velem a tenyérlenyomata, az valószínűleg a Nagy Figyelmeztetéskor már ott lesznek körülöttem, ha végülis felfogják nem tenyérjóshoz kell menni, hanem letérdelni a kereszt előtt, keresztünket, egymást felvállalván az egységben. Még talán annyi egy pillanatnyi megingás is végzetes lehet, ha nekiindultok annak az útnak, de mindenkor mondjátok Dicsőség a Szentháromságnak, mindenkor mindörökkön örökké Ámen. Erőnkön felül nem vagyunk kísértetve, tehát minden kísértést az egység épülése javára lesztek képesek felhasználni. Itt megjegyzem akit férfinak teremtettek az nem öltözködik nőiesen, s akit nőnek teremtett Abbánk, az nem akar férfinak kinézni. Tudom ezt nehéz megérteni, de amikor a Nagy Figyelmeztetés megleszen, akkor ha ott akartok lenni, ahol lennetek kell, akkor most ha még meglátjátok is a lelkitársamat Nagyvázsonyban, ne bántsátok, hanem ha segíteni nem tudtok neki, akkor csak annyit tegyetek meg, hogy köszöntök neki, s Északkeletre mutattok, ahogyan Kinizsi Pál ... Nem kell mondani neki, hogy mennyiszer hibázott, mert a többségét magam kényszerítettem ki, amikor nem azt tette, amit megigért annak idején... Igéret szép szó, ha megtartják úgy jó, ezt sem kell neki mondani, mivel a fogságból csak egyedül őmaga képes kitörni, de mennyei segítséget az utóbbi időkben azért nem küldök számára, mert ellenem fordítják azok, akiknek az az érdeke, hogy a ránkbízott terület javarésze elpusztuljon, s oly élhetetlen sivatag legyen, amilyet még nem tapasztaltunk ezidáig.