Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az életünk…

2021-07-28
“Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!”..." (Assisi Szent Ferenc)


Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az életünk…




"Mielőtt meghalsz, ne aggódj a tested miatt... A rokonaid megteszik, ami szükséges - a lehetőségeik szerint.
Leveszik a ruhádat.
Megmosdatnak.
Felöltöztetnek.
Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.
Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják terveiket, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.
A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik.
A kulcsaid,
a szerszámaid,
a könyveid,
a gyűjteményeid,
ruháid...
Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség.
Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.
A tulajdonod az örökösöké lesz.
Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.
Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani: ′′ Szegény...”
Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.
Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.
Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.
Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból...
A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig... Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.
Befejezted az emberek között, itt befejezted ezt a világot.
De a történeted az új valóságodban kezdődik: a halál utáni életedben.
Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt. Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.
A testi szépséged.
A neved.
A tulajdonod.
Hiteleid.
Állásod.
Bankszámlád.
Otthonod.
Autód.
Címed.
Rangod.
Barátaid.
Akik mindig melletted álltak.
Családod...
Ebben az új életben csak a lelkedre lesz szükséged.
Ez az egyetlen, ami megmarad.
Ezért próbálj meg teljesen, szépen élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja:
“Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!”..."
Hozzászólások (0)