LELKIISMERETVIZSGÁLAT: az Evangélium szerint

“Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.”
(Mt 22,37)
“Szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.”
(Lk 18,1)

Fontosnak tartom-e az imát?
Szánok-e idõt (és mennyit) a rendszeres imára? (Napi negyed vagy félórát?)
Tudok-e figyelmesen és odaadóan imádkozni vagy elábrándozom?
Az imádságom mélyíti-e személyes kapcsolatomat Jézussal?
Nyitott vagyok-e evangéliumának befogadására?
Jelenlétében élek-e a Vele való töltekezés után is, hogy a munkám is ima legyen?
Áthatja-e imámat a személyes szeretet?
Szeretetbõl fakadó ajándék tüzesíti-e imámat naponta?
Tudok-e napközben néhány pillanatra csendet teremteni és rágondolni az Úrra?
Vannak-e Jézus szíve szerinti vágyaim?
Imám tükrözi-e az Õ szándékait, vagy csak a magam akaratát kívánom-e szentesíteni?
Kikért és hogyan imádkozom (testvér, család, közösség, munkahely, betegek, ellenség)?
Imádkozom-e Isten országának növekedéséért? Vagy csak földi (világi) gondokat tárok-e Isten elé?
Gondolok-e hálaadásra, dicsõítésre, vagy csak kérni tudok?
Milyen a bizalmam?
Akarom-e mindig újraéleszteni, vagy hagyom magam kihûlni?
Tudok-e készségesen igent mondani Jézusnak veszélyhelyzetben is, hûségesen, mellette?
Keresem-e a mennyei Atya rám vonatkozó akaratát?
Figyelek-e a Szentlélek vezetésére, indításaira?
A szentségek vételében nem vezet-e megszokás, emberi tekintet?
Napjaim szétfolyók-e, vagy reggeli imám tartalmazza a nap tervét is?
Végiggondolom-e este Isten elõtt, hogy hogyan használtam fel idõmet, anyagi javaimat, hogyan szerettem és teljesítettem kötelességemet?
Ismerem-e bûneim forrását (félelem, harag, elnyomottság, céltalanság stb.)?
Tudok-e ünnepet teremteni lelkiéletemben?
Jézussal való kapcsolatom hozzásegít-e a helyes önismerethez?