Földünkön az illuziók haszontalan dolgoknak tünnek, az örökélethez képest

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Akkor vegyük sorjába test vágyait egyszerű leküzdeni, ha azt teszitek, hogy ettől a pillanattól kezdve mindent megosztok veled az első személyes pillanattól kezdve, s ezt szabad akaratotok által megvalljátok. Nagy támadásnak lesztek kitéve, ezért van az amit szoktam ajánlani a fényképeitekről beszéljetek, s ha támadási felületnek tekintitek akkor égjen...

Élelmiszer nagyon fontos, de itt is a mértékletesség, s a változatosság a legfontosabb, mégis miért míg nem vagytok szavak nélkül kitalálni, hogy mégis mit szeretne a lelkitársatok, addig a legegyszerűbb módot ajánlom számotokra, papír, ceruza

Ruházatot már elég sokszor átbeszéltük, tehát erre felesleges egy mondatnál többet fecsérelni, nyaktól térdig TABU, ha többet adsz a világnak, akkor a kapcsolatod gallyra megy.

Szexet tekintitek kapcsolati egységtek alapjának, akkor keressetek más segítő közreműködőt, mivel ha már teljesen egymásnak ajándékai vagytok, akkor teljesen másnak fogjátok magatok is nevezni. Hogy minek,valószínűleg az intim együttlétnek.

Autónál arra kell vigyázni, hogy munkaeszköz maradjon, ne alakuljon át bálványszimbólummá.

Szabadság is egy szimbólum, vigyázni kell, mert sokan szabatosságot értenek alatta. El kell fogadnotok, nem minden ami jónak tünik, jó, s nem minden ami rossznak tünik rossz, vizsgáljátok meg magatok a lelkitársatok szemével.

Luxusélet, egyáltalán, ki többet kap, az többért felel, ezt jó alaposan érdemes megjegyezni. A luxus ebben a világégés előtt valami nagyon durván sérti a jóérzésű embereket, mert soha nem tudja, hogy mennyi elég. Ezt úgy hívjuk mókuskerék, amiből nem is hagyják, hogy kiszálljon, s kevesen képesek erre, mert hát könnyen jön, de azt elfelejtik, az könnyen megy is.

Zenével kapcsolatosan nagyon egyszerű a megállapításom, s sokan ezt nem értik, hogy a lelkitársam biztosan érti, csak éppen nem fogja fel, így értelmetlen róla valamit mondani, mert nagyon könnyen bálványok kerekednek belőle, vagy aki írta, vagy aki megzenésítette, vagy a játssza, esetleg a karmester...

Alkoholról nem szívesen írók, alapjában elutasítóm bármelyiket, s akiknek a segítő közreműködésemre szüksége van, azok előbb-utóbb belátják, hogy mennyi mindent lett volna másképpen, ha nem játszott volna szerepet a pia. De sajnos játszott a többségében, ki megélte, ki megitta, tehát bármilyen kis százalékban is bódító ital, vannak akik orvosságnak tekintik, de kérdem mégis miért nem tudják azt mondani, jó azt az egyet, splussz passz...?