Hazug, csalfa népség

Ugye ismerős ez, hogy mely nem képviselőire szokták mondani. Akkor, ha magukra ismernek, akkor miért nem fogják fel nincsen jobb, nem adatik meg számukra mástól jobb... Tudom, hogy rosszull érzik magukat, ha ráébrednek, mert azt szeretnék, ha büszke lenne a társuk reájuk. Milyen csalfaság? Büszke csak akkor lehet, ha nem a világ felé fordul, mégis miért nem fogja fel a csalfaság az tulajdonképpen adomány, egy nagyon gonosz jellegű, de kérdem én, tudják mit kell tenniük. Tudják, mégsem teszik, mert azt mondják, csak ennyi, az nem különleges... Ha most durván akarnék fogalmazni, akkor nemcsak az egyik fél, a másik félnek is meg kellett volna őriznie magából azt, amit oly könnyedén odadobnak az élvezetekért. Remélem érti akinek szól, ha egy megszentelt kép elég, ahhoz hogy megkapja azt amivel a védelem kialakul, akkor ne habozzon, ne azokra hallgasson, akik még nem ébredtek reá erre. Ha egy andrás vagy taukereszt az, amit kell vinned a magad igazolására, akkor fogd, s vigyed a lelkitársadnak személyesen szemtől-szembe, hogy képtelen legyen másfelé kacsintgatni. Ha egy olyan védelmi csodagyűrű az, akkor érdemeld ki, mert megfog védeni, de azt csak a másik feled tudja, mégis miért. Remélem már felfogta egyikötök, meg másikotok, egyszerű tulajdonképpen a legnehezebb, mert a világias szemléletünkkel nehezítjük meg annak beteljesülését. Felfogtátok végre? Aki felfogta, tegye meg az összekapcsolódást, de ha képtelennek érzi, akkor végülis vizsgálja meg magát, hogy mi az ami akadályozza a múltjában. Olyant kell keresni, ami nem tünik fel, mert megszokott a világias életvitelben. Ha az megvan, akkor próbáljatok végre minél messzebb kerülni onnan, tehát teljes takarítás minden szinten. S ha ezek után, sem vagytok képesek kapcsolódni, akkor keressétek fel a lelkitársamat, aki nagyon jól ért a vádaskodáshoz, na annak ellenkezőjét kell tennetek, s készen van az egységtek az egységben.