LELKIISMERETVIZSGÁLAT: felebaráti szeretet

“Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
(1Kor 13,2)

Törekszem-e arra, hogy a szeretetem egyre érettebb legyen?
Elértem-e már az evangéliumi szeretet mértékét (1Kor 13)?
Természetemmé vált-e már az adás, segítségnyújtás?
Milyen formában segítek másokon (jókedvûen, önzetlenül, rejtetten)?
Próbálok-e másokat is elvezetni a szeretethez mint a boldogság forrásához?
Tudok-e adni vagy segíteni ellenségeimnek, rosszakaróimnak, a nem szimpatikus embereknek?
Vágyaim közé nem szûrõdött-e be már a gazdagságvágy?
Csak fölöslegembõl, vagy a szükségesbõl is tudok-e adni a rászorulóknak?
Az anyagiak mellett adok-e a lelkiekbõl is (tanácsadás, mások meghallgatása, megerõsítése, vigasztalása, betegek látogatása stb.)?
Azt adom-e mindenkinek, amire a legnagyobb szüksége van?
Kérem-e ehhez a Szentlélek vezetését és világosságát?
Kerülöm-e a kisebb hazugságokat is?
Bízhatnak-e az emberek szavaimban, ígéreteim megtartásában, becsületességemben?
Figyelek-e mások bajára, problémáira, szenvedésére?
Észreveszem-e a bánkódók szomorúságát, a magányosok egyedüllétét, az örömüket megosztani akarókat?
Mi irányítja vásárlásaimat (egyszerûség, divat, takarékosság, nagyravágyás)?
Törekszem-e a szolíd (igénytelen) életszemléletre, vagy mindenbõl a legjobbat, legkényelmesebbet, legélvezetesebbet akarom-e megszerezni?
Nem vagyok-e kicsinyes, irigy, féltékeny, versengõ?
Gyakorlom-e a vendégszeretetet?
Tudok-e néha nagyvonalú lenni?
Segítek-e másoknak, hogy gondolkodásuk megújuljon (Róm 12,2)?
Jézust szolgálom-e az emberekben?
Átjár-e az az igazság, hogy testem a Szentlélek temploma?
Ebben a hitben nézek-e másokra?
Tisztelem-e mások szabadságát?
Tisztelem-e mások egyéniségét?
Türelmesen meg tudom-e hallgatni gyermekeimet (ha vannak), illetve más embereket?
Tudok-e elismerõ, bátorító szavakat mondani nekik?
Javítom-e hibáikat?