Moses Maimonidész (1137-1204) imája (magyar és idegen nyelvű fordításokból összeállított szöveg):

„Kegyelmes Isten! Örök bölcsességed engem arra szemelt ki, hogy az emberek életére és egészségére felügyeljek, ezért kötelességemhez látok. Lelkesítsen a tudomány és a teremtményeid iránti szeretet. Ne engedd, hogy nyereségvágy, dicsőségvágy vegyüljön törekvésembe és teremtményeid megsegítésének művében megtántoríthasson engem. Tartsd meg mind testem, mind lelkem erőit, hogy mindig kész legyek gazdagon vagy szegényen, jón vagy rosszon, baráton vagy ellenségen egyaránt segíteni, s hogy a szenvedőben csak az embert lássam. Adj az ép testben ép elmét nekem, hogy jól következtessek, elmém ne legyen olyan tompa, hogy ne értse a láthatót, de oly emelkedett sem, hogy ott is lásson, ahol semmi sincs. Mert szűk és alig észlelhető határok vannak az emberi élet és egészség fönntartásának nagy tudományában.

Segítsd a betegeket, hogy bízzanak bennem, bízzanak tudásomban és meghallgassák tanácsaimat. Távolítsd el a betegágyaktól a sarlatánokat, a tanácsokban bővelkedő rokonok hadát, a mindent tudni vélő szomszédokat, mert veszélyes emberek, akik hiúságból vagy beképzeltségből gyakran képesek meghiúsítani a legjobb orvosi kezelést is, és nemritkán a halálba vezetik a teremtményeket. Add, Uram, hogy béketűrő és türelmes legyek a csökönyös, idegesítő betegekkel.

Lelkem legyen hálás és engedelmes, ha okosabbak oktatni kívánnak, mert nagy a tudomány kiterjedése, és az egyes ember nem láthatja azt, amit közösen láthatunk. Legyek elégedett mindenben, csak a tudományban nem, és ne engedd soha, hogy eléggé tudósnak képzeljem magam. Adj nekem erőt, akarást és olyan alkalmakat, amikor gyarapíthatom ismereteimet. Az emberi ész mindig tovább hatol a tudományban, s ami ma igaz volt, holnap tévedés lehet.”