Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki. Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta: “Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, teljes erődből toldd.” A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta. Éveken át ugyanígy tett. Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta: “Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre! Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani! Semmi haszna és eredménye nincsen annak amit nap mint nap teszel! Felesleges erőfeszítés az egész!”
A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést: “Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért.” Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott: “Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom. De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg! Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul? Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?”
Erre Jézus szelíd hangon így felelt: “Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek. Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről. Tolni kellett, nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal? Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek. Napról napra erősödtél. A sziklát nem mozdítottad meg, de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot. És most drága gyermekem, Én mozdítom el a sziklát!”
Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, mint amennyit Jézus elvár tőlük! Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, de ezt végül Isten maga teszi meg!
A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést: “Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért.” Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott: “Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom. De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg! Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul? Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?”
Erre Jézus szelíd hangon így felelt: “Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek. Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről. Tolni kellett, nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal? Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek. Napról napra erősödtél. A sziklát nem mozdítottad meg, de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot. És most drága gyermekem, Én mozdítom el a sziklát!”
Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, mint amennyit Jézus elvár tőlük! Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, de ezt végül Isten maga teszi meg!