ZEITGEIST az I. világégés kezdetéig

1775: megkezdődik az amerikai forradalom, a kolóniák elszakadási törekvése egy elnyomó monarchiától. A forradalom egyik legfontosabb oka, hogy III. György király nem engedélyezte a saját, kamatoktól mentes független fizetőeszközt, melyet a kolóniák maguk hoztak létre. Helyette arra kényszerítette őket, hogy az angol központi banktól vásároljanak pénzt, melyet kamatok terheltek. Ezzel máris eladósította volna a gyarmatokat.

Ahogy Benjamin Franklin írta: III. György elutasítva a kolóniák azon törekvését, hogy tisztességes, pénzmanipulátoroktól mentes pénzügyi rendszerben élhessenek, a forradalom első számú oka volt.

1783-ban Amerika megnyerte a függetlenségi háborút. De harca a központi bank rendszerével és a mögötte álló korrupt emberekkel csak most kezdődött. Tehát mi is az a központi bank (jegybank)? Egy nemzet fizetőeszközét kibocsájtó intézmény.

Kétféle hatalom van a kezében: A kamatláb kontrollálása, valamint a forgalomban lévő pénz mennyiségének, vagyis ezzel az infláció szabályozása. De nem ám ellátja pénzzel a nemzetgazdaságot, hanem a pénzt kölcsön adja a kormánynak. Kamatokkal. Majd a forgalomban lévő pénz mennyiségének csökkentésével vagy növelésével beállítja annak értékét is. Fontos megértenünk, hogy hosszú távon ez a rendszer csak egyetlen dolgot produkál: adósságot. Könnyen megérthető, hogy miért. Minden kibocsájtott pénzt kamat terhel. De ha egy központi bank adja ki a pénzt és ezen kamat van, akkor honnan jön a kamatot fedező pénz? Persze, hogy megint a központi banktól. Vagyis a központi (jegy)banknak folyamatosan növelnie kell a pénzkibocsájtást. Ezzel fedezi a kibocsájtott pénzen lévő adósságot. Így még több adósságot gerjeszt. Ez pedig szolgaságba dönti a kormányt és ezáltal a lakosságot, amelyből lehetetlen kievickélni.

Az ország alapítói ezt nagyon is jól tudták. Úgy gondolom, hogy a bankok veszélyesebbek a hadseregnél.áéőpüö Ha az amerikaiak megengedik azt, hogy egy bank adja ki a pénzüket, akkor a bankok és a köréjük növekedő vállalatok addig nyúzzák őket, amíg gyermekeik hontalanul ébrednek fel azon a földön, amit apáik foglaltak el számukra. Ha a bankárok rabszolgái akarunk maradni és fizetni ezért a szolgaságért, hagyni kell őket pénzt kiadni és kontrollálni a nemzet hiteleit.

A 20. század elejére az USA már létrehozott és feladott néhány központi bank rendszert, melyet gátlástalan banki érdekeltségek találtak ki. A banki világ vezetői a Rockefellerek, a Morgans család, a Warburgok és a Rothchildek voltak. És az 1900-as évek elején újra megpróbálták. De tudták, hogy a kormány és a közvélemény tisztában van a dolgokkal, ezért egy incidenst kellett kitalálniuk ahhoz, hogy befolyásolják őket.

Tehát J.P. Morgan, a kor egyik legnagyobb pénzügyi manipulátora híresztelni kezdte, hogy New York legnagyobb bankja a csőd szélén áll. Tudta, hogy ez tömeghisztériához vezet, mely más bankokat is érinteni fog. Bejött neki. Az emberek azonnal tömegével vették ki pénzüket, erre a bank úgy reagált, hogy visszahívta a kintlévőségeit, kölcsöneit. A hitelfelvevők eladták házaikat, ennek következtében tönkrementek.

Néhány évvel később összerakva az eseményeket, Fredrick Allen a Life magazinban ezt írta: A Morgan család érdeke győzött és vezette a pánikot ahogy az események haladtak előre. Nelson Aldrich szenátor vezetésével kongresszusi vizsgálat kezdődött. Ő közel állt a banki érdekeltségekhez, később házasság útján a Rockefeller család tagjává vált. Az általa vezetett bizottság egy központi (jegy)bank létrehozását javasolta, így nem történhet meg újra az 1907-eshez hasonló pánik. Ez volt a szikra, melyre szükségük volt a nemzetközi bankoknak."

1910-ben a Jekyll szigeteken, mely a J.P. Morgan birtokában volt, megalkották a "központi bank törvény"-t. Bankárok írták tehát, nem törvényalkotók. Egy titkos találkozón, a résztvevők neveinek titkolásával. Ezt követően átadták Aldrich szenátornak a művet, hogy nyomja át a kongresszuson.

1913-ban, a bankárok komoly szponzorálásáét követően Wodrow Willson, az elnökválasztási kampánya során a bankárokat már biztosította a törvény aláírásáról. Két nappal Karácsony előtt, amikor a legtöbb képviselő a családjával töltötte már az ünnepeket, törvénybe iktatták. Egy évvel később Woodrow Wilson megbánóan ezt írta: "Nemzetünk a hitelek rendszerének irányítása alá került, mely magánkézben összpontosul. A nemzet növekedése és minden tevékenységünk néhány ember kezébe került, akik saját érdekükből kifolyólag ellenőrzik és rombolják a gazdasági szabadságot.

Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben irányított és dominált lettünk a világon, olyan amely többé nem a szabad véleményen, többségi választói akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van. Louis McFadden kongresszusi képviselő szintén kimondta az igazságot: "A világ bankrendszer létrehozása történt itt. Egy nemzetközi bankárok által kontrollált szuperállamé összejátszva a világuralomért, a FED leigázta a kormányt. Az emberek azt mondják, hogy a FED a gazdasági stabilizációt szolgálja, az infláció és a gazdasági krízisek ideje már a múlté."

Ahogy a történelem bizonyítja, ez messze nem igaz. Az igazság az, hogy a nemzetközi bankoknak most már kezükben a gépezet személyes ambícióik megvalósítására. "É, él, életre kelt!!!" (Frankenstein)

1914 és 1919 között a FED csaknem 100 százalékkal növelte a forgalomban lévő pénz mennyiségét. 1920-ban pedig megkezdte a pénz visszahívását. Így visszahívták a kölcsönöket is, és mint 1907-ben újra bankok csődöltek be. 5400 konkurens bank ment tönkre, tovább összpontosítva a hatalmat a FED monopol urai kezében. A bűntény miatt Lindberg képviselő 1921-ben ezt mondta: "A központi bank törvény miatt a pánikot tudományosan hozták létre. Ez volt az első ilyen pánik és matematikai pontossággal működött."

Az 1920-as pánik azonban csak az előjáték volt. 1920 és 1929 között a FED újabb 62 százalékkal növelte a pénzkibocsájtást, így ösztönözve a hitelek felvételét. A tőzsdén pedig létrejött egy új fajta kölcsön a "határ-kölcsön". Lényege, hogy 10 százalék befizetéssel meg lehetett venni a részvényt, tehát 100 dollár letéttel ezer dolláros részvényt lehetett vásárolni, a maradék 90 százalékot a bróker (illetve a bank) adta. A 20-as években ez nagyon népszerű volt, úgy tűnt, hogy mindenki csak nyer a tőzsdén. A kölcsönnel annyi volt csak a baj, hogy bármikor visszahívható volt és 24 órán belül ki kellett fizetni.

Az 1929-es évet megelőző hónapokban Rockefeller, Barock és más bennfentesek szép csendben kivonultak a tőzsdéről és 1929 október 24-én a kölcsönöket tömegével kezdték visszahívni. Ez komoly eladási hullámot eredményezett, több, mint 16 ezer bank ment csődbe, a konkurencia centekért vásárolt fel más bankokat és vállalatokat. Ez volt az amerikai történelem legnagyobb rablása. De ezzel nem volt vége, a FED a legnagyobb gazdasági válságba taszította az országot.

McFadden képviselő, a banki kartellek egyik ellenzője vizsgálatokat kezdeményezett. Szerinte a válság: "Körültekintően megtervezett esemény volt. Nemzetközi bankárok a kétségbeesés légkörét igyekeztek megteremteni, így uralkodni tudtak rajtunk." Nem meglepő, hogy két sikertelen merényletet követően egy banki összejövetelen McFadden-t megmérgezték.

Ezután a FED vezetői úgy döntöttek, hogy az arany standard rendszerét is megszűntetik. Ehhez ki kellett vonniuk a forgalomban lévő aranyat. A világválság leküzdésének egyik lépéseként jött tehát az 1933-as elnöki rendelet. Minden amerikai polgárnak 10 éves börtön terhe mellett be kellett szolgáltatnia aranyait, kifosztva a megmaradt vagyonukból az embereket. Ha megnézünk egy egydolláros bankjegyet 1933 előttről, rá van írva, hogy beváltható aranyra. A mai bankjegyre viszont az van írva, hogy jogi tender, vagyis nincs mögötte semmi, egy értéktelen papír. Az egyetlen dolog ami a pénznek értéket ad az az, hogy mennyi van belőle forgalomban. Tehát a mennyiség szabályozása feletti kontroll egyben az érték feletti kontrollt is jelenti. Vagyis hatalmat ad az egész nemzetgazdaságok térdre kényszerítésére. "Add nekem egy ország pénzforgalma feletti uralmat és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket." - Rothchild

Fontos megértenünk valamit. A FED egy magánvállalat. Anynira Federal (Szövetségi), mint a Federal Expressz. Saját döntéseket hoz és a kormánynak nincs beleszólása. Egy magánbank, amely a pénzt kamatostól adja a kormánynak. Egy olyan rendszer ez, amitől éppen meg akart szabadulni az ország a függetlenségi háború során.

Visszatérve 1913-hoz, a FED törvény nem az egyetlen alkotmányellenes törvény volt, hanem a Szövetségi Jövedelemadó törvény is az. Érdekes, hogy az amerikaiakat annyira nem érdekli a jövedelemadó törvény, hogy ezzel érthetővé válik, hogy mennyire buták is az emberek. A jövedelemadó ugyanis teljesen alkotmányellenes, mivelhogy ez egy közvetlen, de nem kiszabott adó. Az alkotmány alapján a közvetlen adóknak kiszabottnak kell lenniük. Másodjára sosem jött össze elegendő számú állam, amely ratifikálta volna a törvény mellékleteit ahhoz, hogy életbe léphessen. Ezt manapság bírósági tárgyalásokon is megemlítik.

Egy átlag munkás bérének 25 százalékát viszi el ez az adó. Vagyis egy adott évben 4 hónapot csak azért dolgozunk, hogy ezt az adót fizessük. És mire megy ez a pénz? Arra, hogy a kizsákmányoló Jegybank kamatait kifizessük. Egy rendszerre, melynek nem is kellene léteznie. Négy hónapnyi munkád értéke lényegében nemzetközi bankárok zsebébe vándorol. És negyedjére: egyáltalán nincs törvény arra, hogy az államnak jövedelemadót kell fizetned.

"...úgy gondoltam, hogy persze hogy van ilyen törvény. Muszáj lennie. De nem találtam ilyent, ami alapján felelősségre lehet vonni valakit, aki nem fizet adót" - Joe Turner, egy volt adóügynök.
"...2000 óta keresem, de nem találom a törvényt. Kérdeztük a kongresszust, az adóhivatalt, de nincs válasz, mert amerika rájönne, hogy ez átverés." - Sherry Jackson
"Mióta eljöttem tőlük, nem adtam be adóbevallást." - Turner
"1999 óta nem adózom." - Jackson

A jövedelemadó az ország rabszolgaságba taszítása. A gazdaság kontrollálása azonban a rubik kockának csak az egyik oldala. A másik lehetőség a profit és a kontroll megszerzésére a háború. A jegybank 1913-as létrehozását számos háború követte. A három legnagyobb az első és a második világháború és Vietnám.